Megeshet, hogy megint szét vagyok esve. De most kivételesen pozitív értelemben:) vagyishát sehogyse lehet pozitív, hogyha az ember aztse tudja hogy mikor micsinál éshogy merre áll a feje, de legalább jókedv párosul hozzá. :D Március körül kijött rajtam minden, de úgy szószerint minden, ami bántott, éshát fogalmazzunk úgy, hogy nemvolt a legjobb kedvem. Amikor eztmár olyan ember is észrevette rajtam, aki alig ismer (jómondjuk nemegészen voltam annyira józan, hogy igyekezzem titkolni:D:D), akkor úgydöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Nadehát a boldogság nem olyan dolog, hogy csettintek kettőt és az ölembe esik. Elkezdtek rendeződni itthon is a dolgok, éshát igyekeztem lefékezni a híresen kombinatív gondolataimat.:D Sikerült és megoldottam úgy, hogy csak embernek beszéltem róla. Nade nemis erről akartam beszélni, mert arról ami volt már felesleges. A lényeg, hogy igenjókedvemvan.:D Báár minden este mérlegelek és gyűjtöm az erőt, hogy belekezdjek. Mibe? Senki se tudja szerintem, mert senkinek nem mondtam el, és meggyőződésem, hogy rosszul is sejtitek, nagyonrosszul.
Elkezdtem a jogsit is egyébként, túlvagyok már kemény 3 kreszen, amiből kettőn buli után voltam szóval kb csak ültem és igyekeztem arra koncentrálni, hogy ne csukódjon le a szemem. Az elsőn egész jól ment, a másodikon már voltak vele kisebb problémák. Gondolkoztam azon, hogy lehet kicsit túlvállalom magamat. Mindig mindenkinek aztmondom, hogy ráérek mindenre és mindig mindenhol igyekszem is megjelenni, jameg elvállalok mindent és mindenre aztmondom, hogy perszeee meg tudom csinálni. Időm persze nincs rá, de ilyen apróságok mitszámítanak.:D Végülis minek aludni? (mondjuk azért, hogy a szemem alól azok csodálatos karikák eltűnjenek) Hozzászoktam már ahhoz, hogy szinte mindent éjszaka csinálok. És végülis jobbis ez így, vagyishát nekem mindenképpen, mertén napközben tartok ott, hogy összeesek a fáradtságtól és amikor jön az este, akkor leszek egyre éberebb. :)
Vannak időközök, amikor rájövök arra, hogy én egész életemben lovazni szeretnék. Vagyis ezt mindig így gondolom, de néha rámjön, hogy tényleg semmi mást nem szeretnék csinálni csak belovagló akarok lenni. Amikor anyának mondtam akkor kb majdnem sírvafakadt, hogy én el akarom vesztegetni a tehetségemet és sokkal több van bennem, minthogy ezt csináljam egész életemben, és amúgyis úgyse fogom eltűrni, ha egy főnök dirigál nekem folyamatosan és megmondja, hogy mikor melyik lovat mennyire hogy. Amikor reálisabb napjaim vannak, akkor belátom, hogy nem szeretnék éhenhalni és inkább visszatérek agyban az orvosi pályára. Annyi bajom van vele csak, hogy én nem ezt szeretném mindennél jobban csinálni. Azért megyek orvosnak, mert ezzel megteremthetem a körülményeket ahhoz, hogy lovakat tarthassak jó helyen és úgy ahogy én szeretném. Persze érdekel az orvoslás, mert érdekesnek tartom, de nem vagyok biztos abban, hogy arra akarom áldozni az életem nagyrészét, hogy egy kórházban rohangálok. Nemis szeretnék kórházban dolgozni, magánrendelőt akarok vagy körzetet. A saját magam főnöke akarok lenni, nem szeretem ha mások belepofáznak a dolgaimba.
Egyik részem szeretne letelepedni és lovacskázni, de a másik pedig világkörüli útra akar indulni és mindenhol szeretne élni a világon legalább egy kicsit. Najó német nyelvterületen nem, rühellem a németet. Nemakarok senkinekse a lelkébe tiporni, mert mostanság kiskedves vagyok, de szerintem ennél ocsmányabb nyelvet ritkán találni. Sőőt. Abban se vagyok biztos, hogy lehet-e egyáltalán. Egy lóval elég bajos lenne megoldani a lakjunk pár hónapot/évet japánban aztán költözzünk vissza amerikába ötleteimet, de közben menjünk már el egy nílusi hajóútra is. Jaigen mindezeket egyedül akarom finanszírozni:D mert az anyagilag másra utaltság is taszít nagyonnagyon. Deamitmég annyiranagyon szeretnék, hogy legyen egy szép nagy földem, lovacskám, istállóm, terepjáróm, amiből alig látok ki és háziorvos legyek. Amerikában vannak olyan helyek, ahol tökéletesen el tudnám képzelni így magamat. De nagyvárosban is szeretnék élni, legalább egy kicsit szeretnék nagyvárosi lány lenni, deolyan new york szintű. Tenger mellett is szeretnék élni, és soksok rákot, kagylót, halat enni és a tengerparton homokban lovagolni. De a hegyekben is szeretnék élni, mert azmeg olyanszép és úgy el tudnám képzelni, ahogy minden zöld a levegő nagyontiszta énmeg megyek a pacómmal az erdőben. és utamisten mennyi hely van ahová még szeretnék eljutni. Hoszabb útra szeretnék menni Ázsiába, szerintem a skandináv országokban is szétnézni legalább egy kisidőre, de Grönlandot is jó lenne megnézni, nameg Japán és Kína a kultúrájával, de el akarok menni még Afrikába is a kevésbé látogatottabb helyekre. Törökországba is úgy visszamennék. És egyszer még fogok lovagolni vmelyik sivatagban egy arab telivérrel. Ausztráliába is el szeretnék menni, vagy esetleg ott letelepedni. Hihhhetetlenül sokmindent szeretnék csinálni és úgyérzem, hogy előttem is áll az élet, hogy csináljam, csak nemtudom, hogy hogy kezdjek bele pontosan, mert lehet egy kicsit nagyban gondolkozok. :D Márcsak azt kell eldöntenem, hogy hogy szeretném megvalósítani a világ körbeutazását egy lóval karöltve. Nadehát gyerekek
Dream On Dream On Dream On
Dream until your dream comes true
Ezt pedig remélem, hogy szeretik a szomszédok, mert egy pöppet szarrá lett hallgatva az utóbbi napokban. Jameg énekelve is. Általában felhangosítom nagyonhangosra, hogy a saját hangomat ne halljam hiába éneklem énis teljes erővel. :D Éshát volt aki már tapasztalta, hogy amikor énekelek, az nem a legszebb (khm firework…:D:D) Annyira szép szerintem ez a csaj. Először nem szerettem a hangját, de mostmár imádom az egészet úgy ahogy van. :)
0 Válaszokr to “I’ve grown too strong to ever fall back in your arms:)”